Sok kritika éri manapság a kötelező olvasmányokat, mégis fontos, hogy a diákok rendelkezzenek „egy közös nyelvvel”: ismerjék az általános műveltség alapjait jelentő irodalmi műveket. Kötelező olvasmányok tehát lesznek, de igyekszünk azokat élmény-szerűen átadni: dramatikus feldolgozással, kreatív szövegalkotással, a „szövegkultúra napjainak” projektjével – avat be bennünket a kulisszatitkokba Dobszay Ambrus iskolánk egyik magyartanára.

Több okból foglalkozunk az iskolában kötelező olvasmányokkal. A kerettantervben előírt művek biztosítják közös értékrendünket, közös nyelvünket. Ha valaki arról beszél, hogy egy társaságban „rágják a gittet”, azt minden magyar megérti, hiszen mindannyian olvastunk a Pál utcai fiúkban a gittegyletről. Az iskolában felelősségünk van a magyar irodalom legértékesebb műveinek tovább hagyományozásában még akkor is, ha ezek nyelvi vagy más szempontból nehezen olvashatók.

Feladatunk továbbá, hogy az olvasási készségeket fejlesszük, illetve továbbfejlesszük. Az információszerzés ma is elsősorban szövegeken keresztül történik, ezért, ha a szövegértési képességünk nem megfelelő, akkor boldogulásunk eszközétől fosztjuk meg magunkat. Szükséges tehát, hogy minél többet olvassunk – ezért arra törekszünk majd, hogy a középiskolás korosztály számára vonzó olvasmányokat válasszunk (lehetőleg közösen).

Nem utolsó szempont, hogy megtapasztaljuk az irodalom, mint művészet hatását, azaz a szereplők történeteit átélve a saját életünkre nyerjünk rálátást, azokból merítsünk erőt saját életünk vezetéséhez. A művészet megértését is tanulni kell, hogy az irodalom igényünkké váljon.